Gulágra kerültek listája (65000 ember)

Mi a GULAG?

GULAG (Glavnoje Upravlenyie Lagerej) azaz Táborok Főparancsnoksága

A bolsevikok hatalomra kerülésétől, 1917 végétől fokozatosan kiépített büntető táborrendszer. Az évek és átalakítások során koncentrációs táboroknak, kényszermunkatáboroknak, javító- és átnevelő munkatáborok rendszerének is nevezték.

"A szovjet lágerrendszer elsősorban a politikai jellegű megtorlás eszköze, a másként gondolkodók, elégedetlenek elszigetelésére, megtörésére, megsemmisítésére szolgált, másodsorban (emellett) pedig az elítéltek munka-erejének felhasználására jött létre." (Czéh Zoltán)

Az elítélt külföldi állampolgárok száma a második világháború után ugrásszerűen megnőtt, főképp a szovjet hadsereg által megszállt területeken, ahol a szovjet katonai bíróságok vagy halálos, vagy évtizedekig tartó kényszermunkával sújtó ítéleteket hoztak.

"Így kerültem egy negyven tonnás teherkocsiba. Egyik felében ötven magyar, a másik felében ötven ukrán. A két őrrel együtt összesen százketten szoroskodtunk a vagonban. A tolóajtók közötti rész szabad volt. Két emberderéknyi magasságú hordó állt ott. Az egyikben tiszta víz, minden merítő eszköz nélkül. A másik üres volt vécének. […]
Naponta egyszer adtak híg levest. Egy piszkos lópokrócba reggel beszórtak száz darab kőkeménnyé száradt kenyérszeletet és egy pár darab kilós nagyságú nyers halat. Foggal-körömmel szedtük szét százkét porcióra. Mind a kenyérszeletek, mind a hal ott hevertek az emberi vizelettől nedves vagonpadlón." (Mészáros Tibor)

Magyarok a GULAG-on

A GULAG rendszerében, vagyis a Táborok Főigazgatósága által felügyelt kényszermunkatáborok rendszerébe azok az elítéltek kerültek, akiket a magyar és/vagy a szovjet hatóságok közreműködésével a szovjet katonai bíróságok ítéltek el. Ezek a tárgyalások csak formálisak voltak, az ítéleteket pedig a szovjet katonai bíróságok hozták. A GULAG rendszerbe került elítélt magyarok számáról csak megközelítő adatokkal rendelkezünk. Egy 1947-ben adott szovjet jelentésben 8200 fő szerepel. De ez nem a végleges szám, ugyanis 1948-ban és 1949-ben is sorozatosan születtek ítéletek és vitték a magyarokat a szovjet lágervilágba. Így a GULAG rendszerbe hurcolt magyar elítéltek száma 14 és 20 ezer fő között mozgott.
A legrosszabb viszonyok a három leghírhedtebb táborkörzetben a kolimai, a norliszki és a vorkutaiban voltak.
Elítélt magyar hadifoglyok 1946-tól folyamatosan, 1950 nyaráig kerültek a GUPVI rendszeréből, a hadifogolytáborokból, a GULAG büntetőtáboraiba. Kezdetben a kiszabott büntetési idő letöltésének helyére vonatkozóan, három csoportot különböztettek meg. Vagyis a "más bűncselekmény" miatt elítéltek közül az I. és II. munkaképességű foglyokat a GULAG norilszki büntetőtáborába, a munkaképteleneket a tomszki és a poniszki táborokba szállították.

A harmadik csoportba tartoztak a GUPVI hadifogolytáboraiban kisebb bűncselekményeket elkövetők, akiket a helyszínen letöltendő büntetésen kívül kényszermunkára is elítélhették. Ebben az esetben a kényszermunka büntetés letöltését a karabaszi (Karlag), a mariiszki (Sziblag) javító-nevelő munkatáborok világába rendelték el.

1947. november 21-én, az MVD rendelete egyszerűsítette a szabályozást, és megfogalmazta, hogy valamennyi elítélt hadifoglyot és internáltat, egységesen a vorkutai büntetőtáborba kell szállítani. A GULAG vorkutai táborrendszerében, a vorkutai büntetőtábor, javító-nevelő munkatáborként működött – különböző elnevezéseken. 1931-1960 között állt fenn a tábor és működése alatt a Szovjetunió egyik legnagyobb táborrendszerévé nőtte ki magát. Vorkuta, Pecsora, Uhta, Inta, Obszkaja, Recsnoj települések körzetében megalakult munkatáborok tartoztak a vonzáskörzetébe.

A táborokban magas volt a halálozási arány. 1940-50 között 10.000 fogvatartott halt meg a Karlagon (mozaikszó: a GULAG szigetcsoport karagandai központja). Kimagaslóan sokan hunytak el 1943-ban, amikor havonta 1000 körüli volt a halottak száma.m aliquam quaerat